A haditengerészeti repülés már az 1900as évek elejétől része az angol hadseregnek, 1964 óta pedig saját múzeuma is van - a Fleet Air Arm Múzeum Yeoviltonban.

Yeovilton amúgy egy kis falu Somersetben, kb 2.5 (erősebb forgalomnál 3) órára a gatwicki reptértől. Sok érdekesség nincs is itt, kivéve talán a ma is aktív haditengerészeti repülő bázist (Royal Naval Air Station), ahova minden évben egyszer egy repülőshowra beengedik a látogatókat és a haditengerészeti repülés múzeumát. 

A múzeumba egy négyfős családnak közel 40 font a belépő, de ezért a pénzért Európa legnagyobb haditengerészeti repülő parkját láthatjuk. Jelenleg 102 gépet tartanak megtekinthető állományban, de minden évben tovább nő a repülőgéppark. A Fleet Air Arm azonban nem csak múzeum: egy teljes hangárt szentelnek egy anyahajó-élménynek.

Más repülőgép vagy hadtörténeti múzeumokkal ellentétben, a Fleet Air Arm teljesen fedett, ami a brit időjárás ismeretében minimum örvendetes. Minden repülőgépet a 4 hatalmas hangárban találtunk, de a belépéskor kapott ajánlóban ennek ellenére esős időre való programokra is felhívták a figyelmünket. A hangárok nemcsak nagyok, hanem emeletesek is, szóval lépcsőzésre felkészülni:-)

Ha valakit tényleg érdekel minden repülő, érdemes a 10 órai nyitásra érkezni, mert délután, ősztől tavaszig, relatíve korán bezár. A látnivaló pedig rengeteg. Kötelező haladási irány nincs, de a hangárok úgy vannak összekötve, hogy nem lehet ide-oda ugrálni közöttük. Bár a kollekció kicsit kaotikus, a hangárokat igyekeztek tematikusan berendezni. Viszont anyahajó-modellekből rengeteg volt, mindenhol. Megbontott, félbevágott, vagy csak beüvegezett repülőgépmotorból illetve torpedóból is nem kevés hevert elszórva a hangárok között.

Belépéskor rögtön egy kis szélcsatornás játék fogadott bennünket. Majd az 1. Hangárban a tengerészeti repülés 100 évét próbálták meg pár gép segítségével összefoglalni. Valamiért a Falkland-i háború gépei és sztorija is itt kaptak helyett. Innen átsétálva a 2. Hangárba már inkább a brit és amerikai repülőgépek domináltak, főleg a második világháború és a koreai háború idejéből. Viszont itt volt egy külön szekció a kamikázéknak is.

A 3. Hangárban aztán az egyszerűen döbbenetes HMS Ark Royal anyahajó-élményben lehetett részünk. Kinyílt az ajtó, beszálltunk egy helikopter belsejének tűnő helyiségbe, ahol aztán némi "repülést" követően leszálltunk, és a másik ajtón keresztül kiléptünk az anyahajóra. Láthatóan rengeteg erőfeszítést tettek bele, hogy minél hihetőbben rekreálják az anyahajó fedélzetét a rajta utazó repülőkkel, munkaállomásokkal, és egy sztorit, amiben nem mellesleg egy valódi, ámde ma már hatástalanított, 200 kilotonnás atombomba is szerepelt!

 A múzeum utolsó része már főleg a 21. századról szólt, de volt itt egy újabb rész a falklandi háborús bevetésekről is. No meg persze a showstopper: a Concorde. Nekünk ugyan ez már nem volt akkora hatalmas élmény, hiszen Duxfordban és Brooklandsben is találkoztunk eggyel. Az ő madaruk annyiban különleges, hogy ez a Concorde 002, az a gép, ami 50 évvel ezelőtt a tesztrepüléseket másodmagával megkezdte. Utolsó útján Yeoviltonba repült, ide a múzeumba, 1976 júliusában. A belsején végigmenve így a tesztfelszereléseket is láthattuk.

A hangárokkal szemben a Swordfish étterem található, és van egy nagyon klassz boltjuk is, kiváló repülés tematikájú könyv és model választékkal. Érdemes tartalékolni rá némi időt és persze pénzt:-)

A múzeummal átellenben található a Cobham Hall - a tartalék múzeum, ahol még további vagy 30 gép, meg rengeteg kapcsolódó dokumentum, tárgy található. Sajnos, azonban ennek nincs állandó nyitvatartása. Csoporttal látogatható elsősorban, egy négyfős család ehhez kevés, de évente minimum 1 napra kinyitja a kapuit a nagyközönség előtt is. Sajnos, pont nem akkor, mikor ott jártunk.