Magyar útlevelünk fedlapjának belsején a Lánchíd meg a Budai Vár képe látható, az angol útlevélben egy poros kis falu - az angol vidék kvintesszenciája. Kis, kőből épült házsor egy zsákutcában; még kisebb ajtók, ablakok, hatalmas rózsabokrokkal befuttatva; kis patak csörgedez a keskeny utca mentén a lábunk előtt.

Isten hozott Biburyben, Cotswoldsban.

Cotswolds

Cotswolds tulajdonképpen egy táj és természetvédelmi területszerűség (Area of Outstanding Natural Beauty), Ebben a kategóriában Angliában a legnagyobb: több, mint 2,000 négyzetkilométer. Dél-Anglia és Dél-Wales határán fekszik és jellegzetesen bűbájos falvacskák tarkítják dimbes-dombos területét.  

Cheltenham

Kirándulásunk kiindulópontja, és egyben szállásunk helye is. Régensségkorabeli épületei egy letűnt fürdőváros nyomait őrzik, de nagyon is vibráló, élő város benyomását keltette. Szállásunk nagyvonalúan a Cheltenham Central nevet viselte, de kb félóra gyaloglásra volt az igazi központtól.

 Honlapján egyébként nem csak hasznos információk vannak, hanem egy lista is például azokról az őrült fesztiválokról, amiket a helyiek rendeznek.

Bibury

Az angol útlevélben is szereplő Arlington Row aprócska házsora eredetileg szövőmunkásoknak épült még az 1300-as évek végén. Cotswolds legtöbbet fényképezett utcácskája mindig gyönyörű. National Trust birtok, de ingyenesen látogatható, és minden házát lakják. Ebből aztán akadt is némi probléma korábban, mert az egyik idős lakó sárga kisautója folyamatosan belefotobombolt a turisták képeibe - nemrég meg is rongálták emiatt.

Biburyben viszonylag kevés volt az angol látogató, japánból viszont Dunát lehetett volna rekeszteni. Egyszer ugyanis az eggyel előző japán császár, Hirohito is meglátogatta Costwolds-ot, még herceg korában, és Biburyben szállt meg. Hazatérve ódákat zengett a vidék szépségéről, és azóta gyakorlatilag folyamatosan van egy-két busznyi japán a faluban. 

Arlington Row előtt egy angol nyelvű tábla finoman figyelmezteti is a közönséget: légy résen, ha japán-mentes képet szeretnél.

Bibury egyébként tényleg aprócska, nincs sok látnivaló, bár jópofa volt az Arlington Rowt és a régi malmot, az Arlington Millt, összekötő patakmenti kis ösvényen sétálni. A malom mellett egy pisztráng-gazdaság működik a falu központjában. A 15 fontos családi belépőt megfizetve egy kisebb tavacskákból álló vízrendszerre jutottunk. További 60 penny ellenében kaptunk egy kis pohárkában haleledelt, amelyet a pisztrángoknak adhattunk. A tavacskák között helyes sétányokat, pár padot és sok szép virágos bokrot találtunk, no meg sok-sok éhes pisztrángot.

Kicsit hátrébb, egy további tavacskánál látogatók horgásztak. Amit kifogtak, ott helyben ki is belezték nekik egy kis fabódéban a halgazdasági segítők, majd a rendelkezésre bocsátott kis grilleken meg is sütötték.  Ebbe nem vágtunk bele, viszont az utca felöli kis kávéházukban egy jót falatoztunk a sütijeikből. Minden isteni volt:-)

Bourton-on-the-Water

A helyiek, cseppet sem szerényen, Cotswolds Velencéjének hívják ezt a kisvárost. A vizet és így a csatornaszerűséget a Windrush folyócska szállítja, de hajózni egyáltalán nem lehet rajta. Valószínűleg komolyabb áradás kellene hozzá, hogy csónak is tudjon rajta közlekedni. Persze, akkor is csak a legközelebbi hídig juthatnánk, annyira alacsonyak, hogy azok alatt hajó/gondola biztosan nem jut át. Viszont klasszul megközelíthető lábon is, és a nyári hőségben sokan kutyástul, gyerekestül benne álldigáltak, játszottak. Vasárnap délután szinte az egész kisváros itt volt a víznél, aki nem benne, az közvetlenül mellette - piknikszékeken, plédeken vagy csak úgy a füvön.

Csodálatos napunk lévén a főtéren levő hatalmas kerthelyiséges étteremben ebédeltünk. De la Hayes Café Tea Room - ez annyira központi helyen van, hogy egy angol kisvároshoz illően gyakorlatilag nincs olyan iránya a helyi gyalogos, közúti vagy vízi közlekedésnek, amit ne lehetne innen figyelemmel követni. Ennek megfelelően szinte teljesen tele volt nézelődő, kávéjukat lassan fogyasztó emberekkel - alig lehetett asztalhoz jutni. 

Több komolyabb látványosság is van Bourton-ben: mi a falumodellt és az autómúzeumot néztük meg.

Az előbbivel kezdtünk, és bár a családi vállalkozásban működtetett falumodell területe kicsi, részletgazdagsága miatt vagy egy órát töltöttünk itt. Területén található egy nagyon klassz, hol vicces, hol zenés miniatűr múzeum is, plusz 1 font belépő ellenében látogatható.

Sokkal több időt töltöttünk el viszont az autómúzeumban. Ez is családi vállalkozásnak indult, egy Dél-Afrikában élő férfi kezdte, majd az egész gyűjteményét Angliába utaztatta, mikor hazaköltözött. Azóta már egy szervezet vette át a múzeum kezelését és fenntartását, de barátságosságából valószínűleg semmit sem veszített. Rengeteg veterán autó- és motorritkaság látható a múzeum területén, de például az autózás környezetre gyakorolt döbbenetes hatásáról is közérthető ábrákkal tájékoztatnak. Családi program, tényleg a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki találhat magának valami nézni illetve csinálni valót, főleg mivel autós/közlekedési játékokból is sikerült egy múzeumrészt összeállítani.