Gosport Portsmouthtól egy köpésre van, a történelmi dokkokról pont rálátni - persze, csak ha szép az idő. A leggyorsabb útvonal légpárnás komppal teljesíthető, kb 10-15 perc. Autóval viszont félóra az út, mert meg kell kerülni az egész öbölt. (Cserébe ingyenes a parkolás!)
Hogy miért érdemes mégis átmenni ebbe a közel 90 ezres, jellegtelen, vasútállomás nélküli városba? Gosportban található a Királyi Haditengerészeti Tűzerő Múzeuma. Mondhatnám, hogy mágnesként vonzza a hímneműeket, de ez nem lenne igaz. Még a mágnesnél is erősebb.
III. György király 1750-es rendelete alapján vásároltak meg egy közel 40 hektáros területet meg egy hajókikötőt Jane Priddytől meg egy fareham-i plébánostól. 7 év múlva, némi átalakítások után el is zárták a nép elől, és több, mint 200 évig így is maradt. Ugyanis itt került kialakításra az egyik legfontosabb királyi lőszerlerakat. Fénykorában akár 450, 45 kg-os lőporos hordót is simán lehetett itt találni, és például az HMS Victory is itt töltötte újra a lőszerkészleteit.
Valójában a Priddy's Hard, a múzeum és az akörüli terület is, nagy része a Portsmouth Naval Base Property Trust tulajdonában van, akárcsak a Portsmouth történelmi dokkjai. A tűzerőmúzeum a National Museum of the Royal Navy múzeumcsoporthoz tartozik.
Maga a múzeum, bár egyszerű vöröstéglás épületegyüttesnek néz ki, elég masszív: 8 láb vastag falakat építettek több, mint 3 millió téglából. A hely szelleméhez híven a XVII. századtól a XX. századig nemcsak a hely hadtörténeti vonatkozásait, hanem a haditengerészeti lőszerfajták fejlődésének és tárolásának történelmét is igyekeznek lefedni. Közel sem unalmasan. Kicsit zegzugos, de a bejárásban egyértelmű iránymutatás segít: a piros nyilakat kellett követni.
A múzeum elég erősen kezdődik: a bejárat felé vezető úton, még szabadtéren találkoztunk egy Sea Dart légvédelmi rakétakilövővel, meg egy négyhüvelykes Mark tengerészeti ágyúval. A múzeumba való belépéskor aztán rögtön egy nukleáris töltet fogadott: a híres Rőtszakáll (Red Beard).
Majd a Locker roomba mentünk, ahol az egyes fakkokban a hely és az itt dolgozók történeteit ismerhettük meg. Innen az öltözőkhöz vezetett az út: kis csapatunk mindenféle tengerész vagy ahhoz kapcsolódó öltözetet felpróbált. Innen egy lőporos hordókat gyártó kádárműhelybe is betekintést lehetett nyerni.
Aztán a lőpor- és fegyvertörténeti részre mentünk tovább. Itt voltak talán a legkevésbé interaktív kiállítások, lövedékeket, fegyvereket is sokszor csak vitrinekben, számozva lehetett megtekinteni. De volt például egy muníció tárolós terem, ami érdekesen mutatta be a lőszertárolás eszközeit.
A nagy lőszerraktárban egy kb negyedórás videót futtattak szintén Priddy's Hard történetéről. Mivel óránként ismételték, nem kellett hozzá igazítani a programot - a nap folyamán bármikor megnézhető.
Ezután már a modernebb robbanószerek következtek: tengeri aknák, mélységi bombák, torpedók, nukleáris fegyverek és rakéták. Az ágyúk etetéséről szóló teremben aztán meglepetésünkre a fél falat kitakarva egy hatalmas, legóból épített repülőgéphordozó makettjét találtuk, nagyon tetszett a gyerekeknek. (Sajnos nem árultak a shopban hasonló, összeszerelhető verziót.)
A legtöbb időt talán A lőszer útja című teremben töltöttünk el, de az "aknamező" és a torpedós terem is nagyon érdekes volt, főleg mivel jó pár dolgot lehet szétszerelt/szétvágott állapotban is megtekinteni. Műszaki érdeklődésűeknek igazi kincsesbánya.
A kiállítótermeket igyekeztek interaktívvá tenni. Nemcsak információs táblák, hanem sokhelyütt érintőképernyős tájékoztatók, érdekességek és megtapogatható kiállítási tárgyak is voltak. A gyerekek a bejáratnál kapott egeres keresős játékot űzték fáradhatatlanul: mire a kávézóhoz értünk, mind a 12 egeret megtalálták.
