Hadtörténeti múzeum és paintball egy helyen? Bizarrul hangzik, és biztos vagyok benne, hogy van, aki szívrohamot is kapna erre a társításra. Ugyanakkor, a Peak District alatti Southfields Farmon levő, tisztán önkéntesek által, szerelemből fenntartott múzeumban a mindennapok része.

A Hegyvidéktől dél felé távozóban fedeztünk fel egy kis hadtörténeti múzeumot a térképen. Bár az Armourgeddon név kicsit fellengzősen hangzott arra a légypiszokra a Google térképen, de mivel útba is esett, meg rá is értünk, gondoltuk, megnézzük. Soha rosszabb spontán programot!

A főútról letérve egy elhagyatottnak tűnő farmhoz vezető egysávoson találtuk magunkat. A parkolóba nagy jóindulattal befért volna 10-12 autó, de rajtunk kívül csak 1 volt. A pultnál nem volt senki, és már azon gondolkodtunk, hogy tovább is állunk, mikor feltűntek a páncélosok az épületek mögötti mezőn. Egy egész sereg FV432-es legelészett békésen a tarlón. Furcsának találtuk, hogy a torony mellett mindegyiken egy hatalmas légtartályt lehetett látni, ami össze volt kötve a toronnyal és az ágyúcsővel.

Csak a múzeumi körsétát követően vettük közelebbről is szemügyre az udvaron és a mezőn levő járműveket, no meg a recepción levő brosúrát: nahát, ezekkel paintballozni lehet! És tényleg. Előzetesen egyeztetett időpontokban komoly tankos paintball csatákat lehet vívni némi készpénz befizetése ellenében. Aki nem akar beülni és harcolni, annak is fantasztikus élmény lehet, a csata-megtekintést a belépőjegy árába is belekalkulálják. Ha van aznap csata 6 font, ha nincs akkor 5 font fejenként a belépő. Sajnos, a spontán programszervezésünk ára az volt, hogy sem mi, sem más nem szervezett csatát arra a napra. Így az olcsóbbik jegyet kaptuk, pedig szívesen megnéztük volna, milyen egy tankos paintball csata.

Ami még igazán döbbenetes, hogy akár venni is lehet tőlük tankot. Felvásárolják, aztán felújítják a vintage tankokat, majd amire nincs muzeális célból szükségük, azt értékesítik.

A múzeum nem túl nagy, viszont nagyon jól van összerakva. Többnyire mini diorámákba beépítve lehet megtekinteni a járműveket, és a hely kicsinysége ellenére elég sokat. Állítólag több mint 70 tankjuk/páncélosuk van. Nem számoltuk meg, mert teljesen hihetőnek tűnt ez a szám a belépést követően. Nagy történelmi hűséggel  alakították ki a múzeum anyagát, és állították ki a főleg a második világháború illetve a hidegháború időszakából származó tárgyakat, ágyúkat, járműveket. Többnyire kezdetleges, laminált papíros, de informatív bemutatócédulákat találtunk mindenhol.

A kiállított tárgyak, járművek közül talán több ismerős is lesz a háborús filmek kedvelőinek. Mivel rendesen karbantartják, mozgatják a gépsárkányokat, rendszeresen kérnek tőlük kölcsön tankot filmezéshez is. Így kerültek be tankjaik például a Fury-be vagy az Evitába. Nemcsak nyugati tankokat láttunk, hanem volt orosz T72es is a kiállítottak között. Az ágyúknál pedig egy viszonylag ritkán látható Krupp 105-ös Howitzert és egy 50 mm-es Pak 38-ast is megnézhettünk.

Volt jópár interaktív pont is a megtekintendő tárgyak között: kipróbálható fegyverek, működő telefon a frontról,  vagy például egy tűzszerész-kihívás is. Ez utóbbin mind elbuktunk, még szerencse, hogy nem igazi bomba volt a zsinór végén.

Van ugyan büféje, de óva intenék mindenkit attól, hogy arra számítson, hogy ott majd jól lakik. Bár valószínűleg a nagy csaták napján, vagy hétvégén jobban el van eleresztve, egy sima nyárközepi hétköznapon még csak nyitva sem volt.

Nem egy csili-vili hely. Látszik, hogy csak szabadidejükben építgetik-szépítgetik egy önkéntes közösség tagjai, és nincsenek nagy állami vagy magántámogatások mögötte. De. Arra a két-két és fél órára, amit itt töltöttünk, minden egyszerűsége ellenére is teljesen megfelelt. Meglepően remek szórakozási lehetőség és nagyszerű múzeum.