"Nézd, anya, itt is vannak! Ott is vannak!" Kislányunk lelkesen rohangált a Mottisfont birtok túraösvény-rendszerének egyik ösvényén.

A Mottisfont birtok, Winchester és Salisbury között félúton, amúgy nem egy kihagyhatatlan látványosság. Vidéki kúriából van egy pár a környéken. Ilyenkor februárban mégis sok a látogató: hatalmas foltokban, rengeteg hófehér buksi tolta kifelé magát a zöld növénykabátocskákból. Vidéki gyerek vagyok, de még sosem láttam ennyi hóvirágot egy helyen. 

A birtoknak messze földön hires téli kertje is van. Nem, nem az az üvegházas télikert, hanem egy olyan szabadtéri kert, amiben télen is virágzó, illatos virágok, örökzöld vagy éppen bámulatosan sokszínű lombhullató növények vannak. Sárga és vörös ágú som, ibolyatenger...

Eredetileg egy hosszabb, 6 mérföldes birtok-körüli gyalogtúrát terveztünk, de végül beértük a Test folyó melletti rövidebb túrával. Hideg volt, bolond szél fújt és délig esett az eső: minden csupa sár. Az ember azt hinné, hogy csak az olyan elvetemült friss levegőre vágyók, mint mi, merészkednek ki ilyenkor - de a birtok szép nagy parkolója több, mint félig volt.

A Test folyóba a Mottisfont területén levő forrásból fakadó kis patak is belefolyik. Először ezt követtük a forrásig, aztán visszasétáltunk a folyóhoz és elindultunk a folyó melletti ösvényen. 

A második hídnál visszafordultunk és a folyó melletti játszótereket látogattuk sorra. A vízpumpás, zsilipes tetszett a legjobban. Amikor eljöttünk, egy idősebb pár állt le játszani vele:-) Alapból lelkesedést nemigen mutató kamaszodó nagyfiúnk is megjegyezte: "most már megérte eljönni".

A házban lévő büfében ebédeltünk. Az étkező részen valódi kandallóban valódi, barátságos tűz lobogott, kellemes meleget adva a teremben. Csupa helyben készült, ámde egyszerű finomságot lehetett kapni.

Az étkezőből a régi konyhába lehet átjutni egy szűk ajtón keresztül. Ma az étkező folytatásának használják, ha megtelne az elülső helyiség. Viszont például még mindkét, az 1900-as évek elején beépített tűzhely megtalálható benne: egy dupla AGA és egy szép nagy vas sparhelt. Ez utóbbihoz egy forgó grill is tartozik, melyet a folyó által megmozgatott vízi kerék hajt - a mai napig, bár a tűz már nem ég a grill alatt.

Mottisfont háza egyébként több, mint 800 éve áll a Test folyócska partján. Először mint Ágoston-rendi monostor, később mint vidéki kúria hasznosult, többször átépítették, le is bontottak belőle. Ezért most kicsit úgy néz ki, mintha félbevágták volna. Bent többféle látnivaló van, Rex Whistler érzékeny, csipkeszerű  falfreskói, vagy a Derek Hill képtár is fantasztikus.

A régi lovardába, no meg persze a shopba is érdemes bekukkantani. 

Hazafelé még egyszer megnéztük a folyónál a kacsákat, ahogy a gyors folyású folyón próbáltak sodrással szemben úszni. Hát, nem egyszerű - még nekik sem...