Azt hittem, ma unatkozni fogok - nyitotta a beszélgetést nagylányunk, mikor múlt péntek este beszálltunk az autóba. És valóban, nem minden leánygyermek ugrana a lehetőségre, hogy egy teljes napot töltsön egy két és fél mérföld hosszú betonplaccon, kerozinszagban és helyenként esőben. De kiderült, hogy az angol királyi légierő nem csak a repülés és a harcászati repülők megszállottjainak, hanem mezei érdeklődőknek, gyerekeknek, felnőtteknek is hatalmas szórakozást tud nyújtani, legyenek azok bármely nem képviselői.
Félreértés ne essék, azért a rajongók voltak többen. Ez mindjárt az érkezéskor megmutatkozott. Egy pénteki munkanapra esett a 2018 Royal International Air Tattoo légibemutató első napja, de félórával az angol mércével mérve hajnali fél nyolcas nyitás után a hozzánk közelebbi oldalon már csak a füves parkolóban volt hely, a biztonsági ellenőrzésre hosszú sorokban vártak az emberek. A repülőtér közvetlen szomszédságában kialakított kempingben kedd óta, mint egy szardíniakonzervben a halak, nyomorogtak a lakókocsikban és a sátrakban az emberek, hogy az érkező és elmenő gépekben is gyönyörködhessenek. A bemutató 3 napja alatt rekordmennyiségű ember, közel 185 ezer, fordult meg a Fairford repülőterén kialakított bemutató terepen.
Sajnos, a pénteki nap legfőbb látványossága, a délután 2 órára meghirdetett 50 gépből álló kötelékrepülés (flypast) elmaradt a mitadisten pont félórásra sikeredett hirtelen vihar és eső miatt, de előtte és utána fantasztikus műsort láthatott a nagyérdemű, reggel 9-től este 6-ig.
Már aki az eget nézte. A 121 repülő légibemutatója mellett ugyanis a földön is számtalan érdekesség volt. Többek között még vagy 180 kisebb-nagyobb hadi vagy civil repülő, 30 nemzet képviselői. Talán az egyik legmegdöbbentőbb a petrai templommal ékesített farkú jordán gép volt, mögötte a jordán királyi családnak felállított sátorral. Sajnos, a magyar légierő nem képviseltette magát, bár volt egy C17es a pápai NATO bázisról.
Igazi kuriózumokat is láttunk a statikus gépek között, mint például egy Embraer KC-390es Brazíliából, vagy egy Kawasaki C-2 Japánból, ez utóbbira fel is lehetett menni körülnézni. Hatalmas élménynek bizonyult a RAF Voyagerre való fellátogatás is, igaz, több, mint egy órát kellett soban állni érte, mert valami VIP személyt fogadtak éppen rajta. A Voyageren aztán a pilótafülkébe is beengedték a kellően türelmeseket. Míg egyesek az engedélyezett gombokat próbálgatták, addig a pilótával beszédbe elegyedve kiderült, hogy vezetéséhez egy közel 7000 oldalas kézikönyvet kell bemagolni. Az amerikai légierő bizonyult a legszívélyesebbnek, náluk majdnem minden gépre fel lehetett menni. Ők maguk is felültek némelyik tetejére, mint a verebek a drótra, hogy a bemutatóban gyönyörködjenek.
VIP-ból egyébként volt rengeteg. Királyi sarjakból nem csak a jordánok jeleskedtek, hanem Michael, a kenti herceg is tiszteletét tette a shown. Kismillió katonai küldöttség, magas rangú katona rótta kimért lépteit az egyes helyszínek között. Nagylányunk majdnem meg is szólította az egyik teljesen egyedül flangáló rendkívüli módon kidekorált tisztet, hogy mégis honnan van ez a rengeteg plecsni, de végül sikerült visszatartani. A lányunkat. A tiszt csak egy komor pillantásra méltatta a privátszféráját vészesen megközelítő gyereket, és haladt tovább a BAE Systems, a legfőbb szponzor, pavilonja felé.
Mi meg a Technozonba. Itt a gyerekekre fókuszáltak ugyanis. Kísérletek, kipróbálni való, építendő dolgok, több VR élményes helyszín is volt a hatalmas sátortető alatt. vezettek repülőgépet, építettek rotort, fejtettek kódokat, játszottak légiforgalmi irányítót, még sorolhatnám. Itt tartott kiselőadást Al Worden, az Apollo XV legénységének egyik tagja, a Holdra lépett 21 ember egyike is, bár a nyitott falú sátorban nagyon kellett figyelni, hogy a kinti robajok ellenére érteni lehessen, amit a kisöreg beszélt.
A délutáni eső elől a Vintage Village nevű másik hatalmas sátorba húzódtunk be, ahol mintha a második világháború korszakába csöppentünk volna. Lindy hop táncosok nyomtak egy fergeteges előadást, és egy Churchill-nek öltözött színész is előadta híres beszédének egy részletét. Egyébként meg rengeteg korabeli ruhát árultak, fodrászszalon is volt. Egyedül a vendéglátással voltunk elégedetlenek az alatt a félóra alatt, amit itt töltöttünk. Semmirevaló kávé, kissé száraz sütik, nem túl jóképú hotdog meg sült krumpli volt a kínálat.
A cateringre ezt leszámítva nem lehetett panasz, a bemutató területén több helyen is lehetett finomabbnál finomabb dolgokat kapni. De csak készpénzre, és emiatt több helyen is mobil készpénzautomaták voltak kihelyezve.
A fő látványosság azonban mégis a légibemutató volt. Leírhatatlan érzés és látvány volt, amikor az ukrán Szu-27es szinte függőlegesen kb. 1 kilométerre felment, majd kikapcsolta a hajtóművét. Cirka 60,000 ezer ember figyelte néma csendben, lélegzetvisszafojtva az eget. Aztán amikor az újra bekapcsolt hajtóműveknek hála elzúgott előttünk a gép, örömmel vettük tudomásul a (szerencsére) ideiglenes halláskárosodást is. Az angol királyi légierő légi akrobatái, a Red Arrows most is fantasztikus showt adott a nézőknek, és az olasz Frecce Tricolori csoport is lenyűgöző mutatványokat hozott az Air Tattoo-ra, hogy csak a két leghíresebbet említsem.
A légibemutatók lezárását követően még shoppingolgattunk némi polóneműt, de annyi szuper dolog volt, hogy egy vagyont ott lehetett volna simán hagyni.
Még a közlekedésről pár szó: rendkívül jól szervezett volt egész nap. Az összes környező autópályától kijelölt utakon lehetett eljutni az ahhoz legközelebbi parkolókba, folyamatosan figyelték a forgalmat és torlóddás esetén az előre kijelölt alternatív útvonalakra kezdték el átterelni az autósokat. A mezőn, ahol parkoltunk, a főútvonalnak kijelölt részre fapallós utat tettek le, a parkolóutcákat rövidebbre nyírt/lelapított fűcsíkokkal jelölték ki. Számtalan önkéntessel vezérelték az autókat, embereket az utakon és a bemutató területén is. A híresebb vagy valamiért különlegesebb bemutatók előtt adott helyszíneken körbejártak és hangosan felhívták rá a jelenlevők figyelmét, hogy ha érdekli őket, most menjek ki, és nézzenek az égre. A reptér területén kb 5 percenként csuklós buszok jártak, mint helyi járat, a bemutató terület egyik végétől a másikig, több megállót érintve, teljesen ingyen.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, megemlíteném a rádiót. Az Air Tattoo ideje alatt, a fairfordi reptéren és annak közelében lehetett fogni a saját készítésű adásukat mindhárom bemutató napon, a bemutató forgalmát érintő helyi közlekedési hírekkel, zenével, kommentárokkal és pilóta és egyéb érdekes interjúkkal.
Szuper nap volt, reméljük nem száz évet kell várnunk az ismétlésre.
