Fort Nelson az egyik legdrágább és legfeleslegesebb erőd, amit valaha Angliában építettek. A franciáktól és gyors gőzöseiktől félve született a döntés a megépítéséről az 1800-as évek második felében, de mire elkészült, a francia haderőt a poroszok felőrölték. Így aztán sohasem használták élesben.
Az erőd, bár meglehetősen távol van a tengertől, fekvésénél fogva fantasztikus rálátással rendelkezik Portsmouth városára és a kikötőre. Ez is leginkább a mi monostori erődünkre hasonlít: egy szép nagy földdel borított erődrendszer.
A parkolás kicsit problémás volt, mert arról az oldalról, ahonnan jöttünk a közelebbi, kisebb parkoló az erőd előtt elhaladó forgalmas út túloldalán van, és nincs zebra. Gyerekkel átkelni izgalmas. Kifele jövet fedeztük fel, hogy az erőd oldalában, kicsit messzebb, egy nagyobb parkoló is van, ahonnan ugyan hosszabb, de biztonságosabb megközelíteni az erődöt.
Maga az erőd lenyűgöző - és nem csak azért, mert a belépés ingyenes.. Téglaépületek és földalatti erődítmények, kazamaták kombinációja 19 holdnyi területen, manapság mind megtöltve ágyúkkal, a Royal Armouries kollekció része. A legrégebbiektől a legmodernebbekig. Az angol fejlesztések mellett az Öböl-háborúból is vannak relikviák, az orosz vagy a náci német ágyúkat nem is említve. Összesen több mint 350 - szóval a hadtörténet iránt érdeklődőknek egyszerűen maga a paradicsom.
Ja, és az udvaron minden nap 1 órakor elsütnek egy ágyút, és nem mindig ugyanazt!
Több részből áll a kiállítás, a beltéri nagyágyús kiállítás a Voice of the Guns névre hallgatott, és interaktívan próbálták meg nemcsak az ágyúk és a lövészet fizikáját, hanem történelmét és technológiai fejlődését is bemutatni. Szaddam Husszein szuperágyújából is ki van állítva itt egy darab - de olyan hatalmas, hogy ez a darab is csak tulajdonképpen két szint között megdöntve fér el.
Az egyik, magyar szemmel különösen érdekes ágyú egy 57mm-es légvédelmi gépágyú volt, amit csehszlováknak írtak ki, de igazából Diósgyőrben készült (Digép!), magyar villanymotorokkal. Az irakiaktól zsákmányolták az angolok az Öböl-háborúban.
A fiúk szerint a hatalmas 200 tonnás sínágyú is nagyon érdekes volt, de a becsapódásjelzők - azok a vastag páncéllemezek, amiken a lövedékek átütő erejét mutatták be - is dobogós helyet értek el a családi szavazáson. Volt még jó pár ágyú a szabadtéri bemutató részen is (némelyik épp felújítás alatt), és a földalatti lőszerraktárakat is meg lehetett tekinteni.
Családi programnak hirdetik, és az is: egy csomó minden tapogatható, kipróbálható, lehet puskával lövöldözni és beöltözni is. Nagyon jó volt a kávézó: egyszerű és olcsó, és a shopjuk is látogatásra érdemes. (Mondjuk, mi még egy hadtörténeti múzeumi shopból se jöttünk ki üres kézzel.)
