Az angolok híresen jók a látványosságok kitáblázásában, tapasztalataink szerint nehéz nem megtalálni valamit. A duxfordi IWM tábláját viszont csak oda tették ki, ahonnan már látni is lehet: a bejárat előtt 20 méterrel. 

Első látogatásunkkor a parkoló telis-tele volt autóval, a bejáratnál kígyózó sor. Szerencsére rosszabbnak nézett ki, mint amilyen volt valójában: kb 15 perc alatt benn voltunk a volt katonai reptér területén. Persze, mint kiderült, nem mindenki hadtörténelem-őrült volt már a bejáratnál sem. Egy sor mamika a bejáratot követően a legnagyobb hangár egyik sarkában megrendezett Quilt showra fordult rá a Concorde helyett.

Az IWM múzeumokból több is van Angliában, összesen 5 helyszínen. Messze a legnagyobb ezek közül a volt duxfordi repülőtéren berendezett, 8 múzeumot magában foglaló komplex kül- és beltéri múzeumegyüttes. A hangárokon kívül több kis épületben és külső helyszíneken is egy csomóféle repülő, harci jármű és egyéb, az első és a második világháborúval kapcsolatos dolog tekinthető vagy hallgatható meg.Nem csak sétarepülésekre van lehetőség, hanem van egy tank arénájuk is, és minden évben rendeznek tematikus légibemutatót is. Idén ebből kettő is lesz: egy Battle of Britain és egy Flying Legends. Ha már a sétarepüléseknél tartunk, megfelelő mennyiségű cash ellenében akár egy Spitfire is kipróbálható. 

Duxford elméletileg vonattal is megközelíthető Londonból, de érdemes inkább kocsit bérelni, és 45 perc alatt megtenni a cirka 50-55 kilométeres utat 3.5-4 óra tömegközlekedés helyett Lutonból.

A bejáratnál kapott térképen a hangárok és egyéb látnivalók (no meg a büfék) elhelyezkedése mellett, a lap alján, több látogatási terv is szerepel: felnőtteknek, kis gyerekes családoknak vagy nagyobb gyerekekkel érkezőknek. Mi igyekeztünk ez utóbbi útvonalat tartani. Viszonylag hamar rájöttünk, hogy a látogatási terven szereplő túrák időigényét komolyan alábecsülték, és arra is, hogy lehetetlen mindent egy nap alatt megnézni. Érdemes beruházni egy IWM Duxford Guidebook-ba már rögtön a belépéskor, csak kb 5 fontba kerül.

Első ottlétünk alkalmával ezért a család a legnagyobb hangárt követően kettévált: egyesek pesszimizmusukat azzal bizonyították, hogy feltételezve, hogy nem lesz esélyük még egyszer ennyi vasra rábeszélni a csajokat, megpróbálták egy nap alatt körberohanni az összes kiállítási helyszínt, a csapat másik fele pedig azzal, hogy lelassított: úgyis visszajövünk és tök fölösleges rohangálni. És persze, így is lett.

Az AirSpace hangár bejáratánál rögtön egy nukleáris töltet fogadott. Innen két irányba is el lehet indulni. Fent egy sereg kipróbálható, megtapogatható dolog, fizikai, gyorsasági és erőnléti kísérletek, játékok, kisfilmek - a gyerekek nagyon élvezték.. Lent pedig a repülés története, és a számtalan angol, repüléshez kapcsolódó, találmány, kísérleti és megvalósított repülő, motorok találhatók. A kiállított tárgyak mindegyikéhez részletes leírást találtunk, a rajta/vele szolgáló katonáktól egy-egy idézet, vagy rövid sztori: valódi sorsok és beszámolók. Elgondolkodtató volt a személyzet szemszögéből nézni egy pillanatra a járműveket.

No, és persze a Concorde is az Airspace hangárban található, és hosszú sorban áltak a megtekintésre várakozók. Ijedelemre viszont semmi ok, itt is viszonylag gyorsan lehetett haladni. Concorde-ot egyébként máshol is lehet látni a UK-ben, de felmenni általában csak erre az egyre lehet. Szóval nem érdemes kihagyni, még ha kicsit hosszú sor van, akkor sem. Egyébként ez a gép a saját szárnyán érkezett ide, Duxfordba. Mivel akkor készítették az autópályát Duxford alatt, addig nem lehetett azt a szakaszt megépíteni, amíg a Concorde le nem szállt - óriási kifutópálya kellett neki, és az autópálya azt a részt pont átszelte volna. 

A Battle of Britain részen a betonbunkerek és lakóik életnagyságú viaszszobra, a bombázások miatti kiköltöztetésekről készült fénykép és film összeállítások, a jegyrendszer tárgyai és plakátjai és még sorolhatnám, egy gyerek számára is érthetően és feldolgozhatóan mesélték el Nagy-Britannia küzdelmét és összefogását az első világháborútól kezdve a hidegháborúig.

A duxfordi IWM területén található az Amerikai Légierő Múzeuma is. Az épület is impresszív, hiszen nem egy újrahasznosított hangár, hanem kifejezetten erre a célra tervezték. A bejáratához vezető út melletti táblák a több, mint 26,000, a második világháború idején Angliában szolgáló, és a háborúban életét vesztő amerikai pilótának állít emléket.

Bent olyan csodák is láthatók, mint a B52 Stratofortress vagy egy Blackbird. Itt sajnos, már felmenni egyik gépre sem lehetett, de elég sok interaktív pont van a múzeum területén, ahol személyes beszámolókba is bele lehet hallgatni.

A Földi Hadviselés múzeumát (Land Warfare) a tankok rajongóinak találták ki, vetekszik Bovingtonnal. A Howitzerektől elkezdve a Shermaneken át, nemcsak angol, amerikai hanem német és orosz tankok is megtekinthetők, de egyáltalán nem áll meg a hadtörténelem bemutatása a második világháborúnál. A Falklandi háborútól az Öböl-háborún át Afganisztánig egy sor földi harci eszközt, járművet bemutatnak élethű színhelyeken, viaszbábukkal, táblákkal megrendezve. Egyszerűen fantasztikus!