Talán mégis jobbra kellett volna fordulni az elágazásnál - mondta a párom, miután vagy félórája haladtuk teljesen sötétben, helyenként kivilágítatlan, de településnek tűnő házak között az A30as majd az A3071-es úton a foglalt szállásunk felé. Persze eleve gyanúsnak kellett volna találni, hogy négyszámjegyű az út számozása - gyakorlatilag csak 1 autó fér el rajta relatíve kényelmesen, kettő már csak visítva. Szerencsére, nem jött szemben senki - bár ezt akkor inkább a baljóslatú jelek közé soroltuk. Még mielőtt megbánhattuk volna, hogy az autópálya végetértét követően is kitartóan haladtunk dél felé, meg is érkeztünk a St. Just-ban található Wellington Hotelbe.

A cirka 5 órás vezetést követően (amiből az utolsó kettőn végig szakadt az eső)  jólesett, hogy kedvesen vártak minket. A hotel egy kicsit erős megnevezés a Wellingtonra. Tipikus angol fogadó a kocsma (bocs: pub) fölött. Egy négyszemélyes családi szobát béreltünk, ezek a fogadó épülete mögötti kis udvarról nyíltak, és valamivel későbbi építésűek talán, mint a fogadó maga. Gyorsan ledobáltunk mindent és visszaszaladtunk a főépületbe vacsorázni. Angol viszonylatban teljesen olcsón, hatalmas adagokat kaptunk, nem is bírtuk megenni.

A szobánk rendben találtatott: tiszta ropogós ágynemű, távirányítós tévé, wifi, kávé, teafőző. A fürdőszoba egy kicsit lelakott volt, de összességében, ár-érték arányban így is teljesen megérte. Miután mindent feltérképeztünk a helyszínen, már csak a vacsi, fürcsi, alvás volt hátra, hogy minél frissebben kelhessünk másnap. És persze némi fohász, hogy légyszi, légyszi, ne essen...

És lőn: egész szép napra keltünk, csak a szél fújt. Hatalmas reggeli a pub-ban (szobaárban benne van), aztán indulás a világ végére. Akarom mondani: Land's End-re, mainland Nagy Britannia legdélnyugatibb pontjára.

Van egy 3.5 órás, gyönyörű kilátással fűszerezett túraútvonal is St. Just és Land's End között, de mi a könnyebbik utat (és az autót) választottuk. A jegyeket előre megvettük online, így kedvezményt is kaptunk, és a parkolásért sem kellett fizetnünk. 

Ugyan a fő látványosság maga a Land's End tábla, de egész jópofa családi kirándulóhelyet és látványosságokat rittyentettek köré. Egynapos programnak bármilyen időben tökéletes.

A parkolóból 2 irányba lehet elindulni: az egyik a Greeb Farmhoz és a sziklákon található kilátóhelyekhez és túraútvonalhoz vezet, a másik a tulajdonképpeni Land's End-hez. 

A farmon pár nagyon mókás állattal találkoztunk, simogatni is lehetett őket. A kedvencek, a csufi malac, a csacsi és a nyuszik voltak, őket répával is etethettük. De a punk kakasok is dobogós helyezést értek el a családi szavazáson.

Aztán kicsit körbesétáltunk a túraútvonal elején, mert túrázásnak nem hívnám, amit csináltunk. A lényeg, hogy jól esett mindenkinek a friss tengeri levegő és a szemet gyönyörködtető, ámde meglehetősen rideg és vadregényes vidékben való gyönyörködés. Egyetlen gondunk a nagy szél volt, meg az általa kreált XL méretű tupír a fejemen. Az előrelátóbbak sapkát hoztak.

Kisgyerekkel kicsit veszélyes a közlekedés a keskeny ösvényeken, ugyanis a táj változatlan szépségének megőrzése végett nagyon kevés helyen van korlát. Oda kell figyelni a gyerekekre, de a szél miatt a felnőttekre is. Hasznosnak bizonyult a kinti séta során a magunkkal vitt mini távcső, a gyerekek élvezték a madárlest.

Mikor már kellően átfújt bennünket a szél, akkor megnéztük a benti programokat is. Az End to End kiállítás is érdekes volt, de a pálmát a "20 ezer mérfölddel a tenger alatt" című 4D-s mozi vitte. Illetve megosztott helyen vitte, mert a mentőhelikopter és a mentőhajó-játszótér is nagyon bejött a gyerekeknek. 

A Land's End táblánál mindig sor van, és csak a hivatalos fényképésszel lehet egészen a tábláig bemenni. Megfelelő összegért még a vendég által választott szöveget is kiteszik az irányjelzőre. Kocafotósoknak persze be kell érniük egy kordonon kívüli hellyel, és esetleg a másnak szóló szülinapi üdvözlettel. Épp esküvő volt a főépületben, így elég sokan voltak a fényképésznél. A hely népszerűsége miatt ez gyakran előfordul, ilyenkor a főétterem és a szálloda is zártkörű rendezvényhelyszínné alakul. (A turisták egyébként vízhatlan nagykabátban voltak, a házasulandók és a násznép meg egyszál vékony ruhában/nadrágban. Hiába, no, az angol hidegvér!) 

Ha megéhezünk, sem kell visszamenni lakott területre. Mi a Cornish Pantry-t, az önkiszolgáló étteremféleséget, választottuk - ha az ember gyerekkel van, akkor egyszerűen más dimenzióba kerül az ételre várakozás fogalma. De van street food-osabb és beülősebb étkezési lehetőség is. Természetesen a híres cornwalli fagyi is kapható.  

Megnéztük volna az RSPB (Royal Society for the Protection of Birds) tengeri élővilágos látogatóközpontját is, de pont zárva volt. Ahogy, sajnos, Anglia első/utolsó kocsmája is. Így jár, aki nem a főszezonban érkezik.

Mindenesetre szezon ide, vagy oda: Megjártuk a világ végét!

Aki igazán komoly sportértékre vágyik, persze kerékpárral, a Ride Across Britain keretében is eljuthat ide, mivel Land's End a kiindulópontja az évente induló, 9 napos, 980 mérföldes, a Land's End és John O'Groats közötti távolságot letekerő, a fáradságért a fantasztikusan látványos utakkal kárpótoló biciklis kihívásnak.