Kirándulások Angliában

"A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." Szt. Ágoston

Föld felett és föld alatt a Hegyvidéken

2018. augusztus 11. 00:05 - Ágoston K

Bár Peak Districtnek hívják, hegyvidékhez igazából semmi köze. A legmagasabb pontja is alig van 630 méter felett, és nemhogy hegycsúcs, de még csak domb sem: egy felvidéki mocsárban található.

Viszont a táj hol lágyan ringó dimbes-dombos, hol vad sziklás, de mindenképpen gyönyörű. Mivel a nap is sütött, az itt töltött 4 nap alatt mindig csodás látványban lehetett részünk. Bár a föld alatt nem süt a nap, a Hegyvidék barlangjait is érdemes meglátogatni, ha az idő engedi.

dsc_0394.JPG

A Hegyvidéki Nemzeti Park (Peak District National Park) Anglia és a UK legöregebb nemzeti parkja, már több, mint 60 éve alapították. A Tóvidék és a Yorkshire Dales után a harmadik leglátogatottabb nemzeti park Angliában, úgyhogy tömegekre számítottunk július közepén, de hál' Istennek a hétköznapra tervezett kiránduásokon nem találkoztunk sok turistával, sehol sem kellett sorba állni. Igaz, ha szigorúan nézzük, jobbára nem is a nemzeti park hivatalos határain belül mászkáltunk.

Látnivalóból sokkal több van, mint amennyi ebbe a 4 napba belefért, a hivatalos nemzeti park látogatóközpontokat például fel se kerestük, Bakewell, a híres süti városa mellett elmentünk vagy négyszer, időhiány miatt mégsem mentünk be, a híres Black Rock-ot sem másztuk meg, pedig mekkorát piknikezhettünk volna a tetején és még sorolhatnám... Ezúttal lightosabb, hycomat-osabb programokra neveztünk be, amit bármilyen összetételű és hozzáállású családdal könnyű abszolválni. 

Chesterfield

Chesterfield volt a bázisunk, itt szálltunk meg a város nyugati szélén egy háromcsillagos szállodában. Maga a város bűbájos, hagyományos angol óvárosi központtal, és egy kissé idétlenül megcsavart templomtoronnyal. A Szent Máriához és a Mindenszentekhez ajánlott templomot és a tornyát is még a 14. században építették. Kb 45 fokkal meg van csavarodva és majdnem 3 métert dől is. Állítólag a lefedéséhez használt ólomlapocskák a napos oldalon megolvadtak, és ennek köszönheti különleges alakját. Bármi is az oka, kissé Harry Potteresen néz ki.

Lyme Park

Valószínűleg Lyme Park neve nem mond semmit, de ha Pemberley-t említek, akkor sokunknak Jane Austen és a vizes inges Mr Darcy jut eszünkbe, vagyis inkább a hús-vér, ifjú Colin Firth. (Most már másodjára jártam be a parkot, és, sajnos, úgy tűnik, hogy ebből a prototípusból nincs több errefelé.)

Lyme Park a Peak District nyugati szélén található, Manchestertől kb félórányira. Az 1995-ös Büszkeség és Balítélet BBC minisorozat egyik forgatási helyszíneként lett híres-hírhedt. A filmben csak külsö forgatási helyszínként szolgálhatott, mert menetközben megváltozott a ház managementje, és a belső forgatást nem engedélyezték. Így aztán bármennyire is döbbenetesen ismerős ott állni a ház előtt a tónál, vagy sétálni Mr Darcy és Elizabeth Bennett nyomdokain a parkban, a ház belülről teljesen ismeretlen még a legvadabb filmrajongóknak is.

A ház egyébként National Trust birtok, mint a Peak District nagy része is, és a nagyközönség előtt is nyitva áll. Chatsworth után talán itt volt a legtöbb turista, de még elviselhető mennyiségben, bár hatalmas parkolója ellenére nehéz volt helyet találni az autónak.

Lyme Park a Legh család otthona volt több, mint 500 éven át, az ő könyv és festménygyűjteményük tekinthető itt meg, meg jó pár gyönyörű hímzett faliszőnyegritkaság. Thomas Legh-ről is számos tabló látható, hiszen életútja hihetetlen kalandokban bővelkedett: ő volt korának Indiana Jones-a.

The Heights of Abraham

Nagy Britannia első alpesi stílusú felvonójával juthatunk fel a Matlock Bath felett található Heights of Abraham nevű dombra (Ábrahám-csúcsra). Komoly tervezési munkák előzték meg a kivitelezést, a francia cégnek azonban még is helikopterrel kellett végül a 23 és fél méteres középső támasztó torony részeit a helyére emelni, jelentősen növelve ezzel a kb 1100 méter hosszú, 169 méteres szintkülönbséggel 339 méteres magasságba emelkedő felvonórendszer költségeit.

Parkolni legközelebb a Matlock Bath édes, színes, favázas vasútállomása melletti parkolóban lehetett. Innen a síneken átkelve kellett megközelíteni a felvonó alsó állomását, ahol a retúr jegyeket megvettük. Túrázva is megtehető az út felfelé vagy lefelé, vagy akár oda-vissza is, persze úgy kicsit hosszabb ideig tart.

Eredetileg ólombánya volt a dombtetőn, és a bánya részben természetes, részben ember-vájta barlangja ma is látogatható idegenvezetővel, félóránként induló csoportokban. A dombtetőn található még a Viktória Torony is, ahonnan bámulatos kilátás tárult elénk, bár a barlangtúra végpontjáról talán egy fokkal még szebb.

A tetőn levő komplexum része egy ásvány és fosszília kiállítás, még egy barlang és egy kávéház/étterem is. Ez utóbbit csak a teraszáról nyíló pazar kilátás miatt ajánlom, gasztronómiai élménynek nem alkalmas. Pontosítok: élménynek élmény.

 

Chatsworth

Ha már Büszkeség és Balítélet, akkor a 2005-ös Matthew MacFadyen és Keira Knightley főszereplésével készült filmverzióban, Pemberley-t Chatsworth alakítja. A könyvben persze Chatsworth saját jogán szerepel, mint egy korabeli kedvelt úticél, csodás épület.

Chatsworth House a Hegyvidék egyik legimpozánsabb és legtöbbet látogatott kastélya, bár ma is magánkézben van. A hatalmas épületegyüttest hatalmas tájrendezett park veszi körbe, udvarán több éttermet és kávézót is ki lehet próbálni, shopból sem egyetlen van, a parkoló is masszív méretű. Agorafóbiásoknak nem való, de akik a tágas tereket, látványos tér és tájmegoldásokat szeretik, azok kifejezetten élvezni fogják a látogatást.

Mi egy gyors szendvicsebéddel kezdtünk, mivel délután érkeztünk. Sem az ízekre sem az árakra nem volt panasz. és még egy kellemes árnyékos asztalt is találtunk az udvaron. Belépőjegyből többféle is van, házlátogatással illetve anélkül, teljes birtok, vagy csak bizonyos részei - rendelkezésre álló időtől és pénztárcától függően érdemes beruházni. 

A gyerekek és apa imádták a kertben található hatalmas sziklakertet - szikláról sziklára ugráltak, mint valami bakkecske család. Az egész Hegyvidékből ez volt az egyik legkedvesebb élményük.

Mivel ma is lakják, a hatalmas házból kb. 30 szoba látogatható. Jópofa volt felismeri a Büszkeség és Balítéletből az egyes helyszíneket, jellegzetes szobrokat. Persze, nem csak a film rajongóinak érdemes megtekinteni: 16 generációnyi Cavendish rengeteg értékes műkincset halmozott fel. Csodálatosak a kínai tapéták, a bútorok.

A család olyannyira biztos volt a királyi udvar látogatásában, hogy 1694-ben egy királyi tróntermet is építettek, amit persze aztán király sosem használt. Antonio Verrio, az olasz festő, aki a 17. századi Angliába elhozta a barokkot és harminc éven keresztül a királyi család udvari festőjének mondhatta magát, festette a trónterem freskóját. A freskó egyszerűen gyönyörű, de talán attól a legszimpatikusabb, hogy Verrio a legnagyobb ősellenségét is rápingálta a képre: Mrs Hackett, a házvezetőnő immár, mint az Atropos nevű sorsistennő, aki épp elvágja az élet fonalát, vált halhatatlanná ... 

A házban a másik kedvencünk a Fátyolos Vesta Szűz szobra volt - hihetetlen, hogy márványból ilyet tudott faragni Raffaelle Monti.

 

Poole's Cavern és Solomon' Tower

 Buxton a vizeiről híres, Angliában járva az itt palackozott ásványvíz szinte kikerülhetetlen. Fürdője egy időben legalább annyira látogatott volt, mint Bath. Buxtonban van Anglia legmagasabban fekvő piactere, és sokáig itt volt található a világ legnagyobb kupolája is - még a londoni Szt. Pál katedrálisnál és a római Szt. Péter bazilikánál is nagyobb. A kupola még mindig itt van, és Európában még mindig a legnagyobb: egész pontosan 44 méter átmérőjű.

Buxton mindezek mellett azért is híres, mert egyben a Hegyvidék kapuja is.

Buxton felett található a Poole-barlang és Salamon tornya. A Poole-barlang egy 2 millió éves mészkőképződmény, és a cseppkövek miatt mentünk. A barlang csak túravezetővel látogatható, de elég sűrűn, kb. 20 percenként indul túra. A shopja és a kávézója pirinyó, de jól felszerelt és finomat főznek, sütnek. A barlangtól több túraútvonal is indul a felette levő fennsíkra és erdőbe, mi a közepesen hosszút választottuk a Salamon-toronyig és vissza. Szükség volt némi parkour-tehetségre, hogy a birka és tehén ürülékek között feljuthassunk, de a látvány fentről minden nehézségért kárpótolt.

 

Crich - Tramway Village

Hegyvidéki kirándulásaink közül talán ez volt a legváratlanabb élmény. Nagyjából a semmi közepén van egy kis falu, Crich. Itt pár villamos-megszállott működtet egy villamos múzeumot. A szó szoros értelmében működtet. Az idehozott villamosokat felújítják és rendszeresen megmozgatják a telephelyen létrehozott villamos síneken, ide-oda. A villamosokat napközben többször cserélik, így akár egész nap ide-oda utazgathat az ember a pálya egyik végétől a másikig anélkül, hogy kétszer ugyanarra a villamosra kellene felülni. A belépőjeggyel egy végtelenített felhasználású zsetont is kaptunk, amit az első villamoson jegyre váltottak.

A villamos-falu területén vagy 5 hangárban több kocsiszín, szerelőműhely és egy nagyobbacska múzeum is található. Ez utóbbi a villamos közlekedés fejlődését majd hanyatlását mutatja be évtizedekre lebontva.

Érdemes meglátogatni, nekünk nagyon tetszett, ahogy a múlt század elejének hangulatát épületekkel, villamosokkal és korabeli egyenruhákkal megidézték.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkelangliaban.blog.hu/api/trackback/id/tr4014153475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.